Életrajza
1914-1983
1914. március 23-án született Budapesten.
1925-1928-ig a Szombathelyi Polgári Fiúiskolába járt.
Lakhelye ekkor Kisunyom volt.
1926. június 13-án bérmálkozott Kisunyomban (Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök bérmálta).
1929-1932 között a 4 évfolyamos Szombathelyi Államilag Segélyezett Községi Polgári és Felső Kereskedelmi Iskola tanulója volt.
1932-1936 között a Szegedi Királyi Tanítóképző Intézetben folytatta tanulmányait.
1936. június 26-án Népiskolai tanítói oklevelet szerzett.
1936-1939-ig Aba-Novák Vilmos műhelyének tanítványa volt.
1939-1941 között az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán képezte magát tovább.
Aba-Novák Vilmos 1939-től a főiskola alakrajz tanára volt. Az erőteljes ábrázolásmódjáról, harsány, plakátszerű alkotásairól ismert Aba-Novák hatása többek között érezhető – a mester által is kedvelt témájú – falusi vásárt és cirkuszt ábrázoló képeken.
Tanulmányai mellett magántanítványokat fogadott (a magas tandíjat az idős szülők nem tudták fizetni).
1941-ben általános iskolai szaktanári oklevelet szerzett a Pécsi Pedagógiai Főiskolán.
1941-ben katonai szolgálatot kellett teljesítenie. (Tartalékos karp. őrm. M. kir. 19/2. gyalog pótszázad.)
1941-1942-ig állami tanító volt a muraközi Szelenchegyen, ahol cserkészetet is vezetett.
1942-1943 Meghívásos tanár a Jászberényi Polgári Fiúiskolában, ahol biológiát és rajzot tanított.
1943 őszén a keleti frontra indították.
Útközben készítette talán legszebb grafikáit a környező tájról és több karikatúra, tanulmányrajz is ekkor született postai, vagy egyéb, éppen kéznél lévő papírdarabokra.
1944 őszén már Dévaványán tanított.
1945-ben Felsőcsatáron volt tanár.
1946-1950 között Alsóújlakon volt hosszabb ideig állami tanító.
Eközben 1947-ben megházasodott (felesége: Pásthy Ilona, 1953-ban született fiuk: Csaba).
1951-1952-ig a Vasvári általános iskolában és a Vasvári Óvónőképzőben volt tanár. Festő- és rajzszakkört tartott a tehetséges tanulók számára.
1952-ben Vasvárra költözött, de lakrészük maradt Alsóújlakon, az iskolában is.
1953-ban Nemeskoltán volt tanár.
1953-1965-ig (a leghuzamosabb ideig) a Rumi általános iskola tanára volt.
Biológiát, földrajzot és rajzot tanított. Természettudományos ismereteit rajztudásával ötvözve képekkel, ábrákkal illusztrált segédanyagokat készített tanítványai számára.
1955. szeptember 1-től a Rumi Kultúrotthon igazgatójává nevezték ki.
Az 1950-es, 1960-as években továbbra is vezette a vasvári rajzszakkört, mellette megyei rajztanfelügyelő is volt.
Képzőművészeti Alap tagságát politikai okokból megszüntették (ez kellett volna a képek zsűrizéséhez, jegyzéséhez, eladásához).
Tagja volt a Vas-Zala Megyei Képzőművész Munkacsoportnak és a (Radnóti Kovács Árpád és Burány Nándor által vezetett) Zsennyei Művésztelepnek.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) helyi szervezetét vezette.
1962-ben földrajz-biológia szakos tanári oklevelet szerzett a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskolán.
Az 1960-as években töretlenül festett, rajzolt, szobrokat készített, restaurált, színjátszó kört vezetett, a szombathelyi akvarisztika szakkör tagja volt, ellátta az MHSZ vezetését, kirándulásokat szervezett, úttörővezető volt.
1966-1971-ig Intapusztai Betegfoglalkoztató Intézet (későbbi nevén: Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet, Intaháza) festés/rajz-terápia munkacsoportjának vezetője volt. Részt vett az ún. Világjáték teszt (gyermekek egyfajta pszichológiai tesztvizsgálata) elkészítésében, a játékhoz szükséges kiégetett agyagfigurákat az intézet betegei formázták, festették. Az intapusztai kastély társalgójának falára festett freskó, és a betegeknek tartott foglalkozások mind az intézet ápoltjainak gyógyulását szolgálták nem csekély eredménnyel.
1971-1974-ig az Egyházashetyén az általános iskola tanára volt, s emellett az Egyházashetyei Művelődési Otthon tiszteletdíjas igazgatójává választották. (Nevéhez kapcsolódott a Berzsenyi emlékév szervezése.)
1974. július 31-től nyugdíjasként Rumban élte nem kevésbé mozgalmas napjait.
Fő tevékenysége továbbra is a festés maradt, de emellett rengeteg energiát fektetett Rum és környéke helytörténetének kutatásába, természetrajzi megfigyelések, följegyzések készítésébe.
1983. december 26-án halt meg Rumban.
Művészi, gyűjtő- és hagyományőrző munkájának eredménye számokban:
- több mint ezer festmény (akvarell, olaj, lakk)
- 200-250rajz, szénrajz
- 20-30 rézkarc
- 10-15 szobor
- 4 restaurált műemlék (szobor, festmény)
- 5-6 ablaküveg terv
- 3 könyv illusztrációja
- 1 freskó
- 61 db muzeális értékű XVII-XVIII. századi tégla
- több száz néprajzi, helytörténeti emlék, műtárgyak
- bélyeg és pénzgyűjtemény
- vízinövények herbáriuma
Képeit – a visszajelzések alapján – őrzik Ausztráliában (Sydneyben), Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban is.
Rum művészetszerető lakói és vezetői őrzik Szathmáry Géza emlékét, a község sok otthonában megtalálható képeit büszkeséggel óvják, hiszen a falu története, múltja köszön vissza e képekről. Halála után a rumiak tiszteletük jeléül immár a harmadik kiállítás alkalmával emlékeznek meg kedves művésztanárukról.
